A technológia (a gyártási ciklus), valamint a gyógyszeranyagok bázisban levő fizikai-kémiai természetének és az alapban történő eloszlásának szempontjából a kenőcsök osztályozása a diszpergált rendszerek típusa szerint a legnagyobb jelentőséggel bír. E besorolás szerint megkülönböztetjük a homogén és heterogén kenőcsöket. A homogén kenőcsökre jellemző, hogy nincs kapcsolat a gyógyászati anyagok és az alap között. Az ilyen kenőcsökben a gyógyászati anyagok eloszlanak az alapban az oldat típusa szerint, azaz molekuláris vagy micelláris diszperzióra redukálódnak. Az előállítás módjától függően ezek lehetnek: kenőcsök-ötvözetek, amelyek több olvasztható, kölcsönösen oldódó komponens kombinációját tartalmazzák; az alapban oldott gyógyászati anyagokat tartalmazó kenőcs-oldatok; különféle növényi vagy állati alapanyagok olvadt kenőanyaggal vagy növényi olajjal történő extrahálásával (extrahálásával) előállított extrakciós kenőcsök.
A kenőcsöket a felhasználástól függően a következő csoportokra kell felosztani: orvosi kenőcsök - kenőcsök kezelésére, megelőzésére, diagnosztizálására a bőrgyógyászatban, szemészet, kardiológia, fogászat, szülészet, nőgyógyászat és a klinikai orvoslás más területeire. Kozmetikai kenőcsök - dekoratív, terápiás, higiéniai és professzionális kozmetikumok - a bőr lágyítására és táplálására szolgálnak. Az ezekben található vitaminok közelebb hozzák ezeket a kenőcsöket a gyógyítóhoz. Védő kenőcsök - egyéni védőeszközként használt kenőcsök, kenőcsök-filmek. Ezeket arra használják, hogy megvédjék a kezeket és a kitett testrészeket az ipari és otthoni kémiai irritáló hatásoktól. Elektróda kenőcsök - kenőcsök és paszták a bioáramok regisztrálására (fizioterápia, encephalography, elektrokardiográfia stb.). Feladatuk az, hogy rögzítsék az elektródákat a testén, valamint javítsák a kapcsolatot a bőr, a nyálkahártya és az elektródok között. A kenőcsök osztályozása az alkalmazási terület szerint. Az alkalmazási kör szerint, ...
A külső felhasználásra szánt lágy gyógyszerek közül leggyakrabban kenőcsöket használnak, amelyek kenőcs alapból és abban egyenletesen eloszló gyógyszer anyagból állnak. A kenőcsök helyileg alkalmazható lágy gyógyszerek, amelyek diszperziós közege a beállított tárolási hőmérsékleten nem newtoni típusú áramlással rendelkezik, és magas reológiai paraméterekkel rendelkezik. Nagyon viszkózus folyadékok, amelyek képesek egyenletes folytonos film kialakítására a bőr vagy a nyálkahártya felületén. A kenőcsök egy hivatalos adagolási forma, amelyet bőrre, sebre vagy nyálkahártyára alkalmaznak. Annak ellenére, hogy a kenőcsök az Ebers papiruszában, Hippokratész, Galen és Avicenna műveiben említett legrégebbi adagolási formákhoz tartoznak, ma sem veszítették jelentőségüket a modern orvoslásban.
A kenőcsök gyógyászati és segédanyagokat tartalmaznak, amelyeket egyenletesen kell elosztani az adagolási formában. A segédanyagok egyszerű vagy összetett alapot alkotnak. Így a kenőcs alap egy gyógyszer hordozója. Az összetételtől függően ez befolyásolhatja a hatóanyag felszabadulását, biohasznosulását és terápiás hatását. Az alapok biztosítják a kenőcs szükséges tömegét, a gyógyszerkészítmények megfelelő koncentrációját, lágy állagát és jelentősen befolyásolják a kenőcsök stabilitását. A gyógyszerek kenőcsökből történő felszabadulásának mértéke, felszívódásának sebessége és teljessége nagymértékben függ az alap természetétől és tulajdonságaitól. Például egy kenőcs alapú 2% bórsav kenőcs ugyanolyan terápiás hatást mutat, mint egy hasonló 10% -os koncentrációjú kenőcs petrolatumon.
A kenőcsök tárolásának feltételeit a műszaki dokumentáció határozza meg. A gyárilag előállított kenőcsöket hűvös, sötét helyen, hat hónaptól két évig vagy annál tovább tárolják. A kenőcsök tárolási feltételeit szigorúan be kell tartani. A kenőanyagok minőségét a környezeti tényezők, különösen a hőmérséklet-változás és a fény gyakran hátrányosan befolyásolják.
6142
979209
