Ez a fajta granulálás akkor javasolt, ha a granulált termék nemkívánatosan hosszan érintkezik a levegővel, lehetőleg közvetlenül az oldatból (például antibiotikumok, enzimek, állati és növényi eredetű nyersanyagok előállításakor). Ennek oka a rövid szárítási idő (3–30 s), az anyag alacsony hőmérséklete (40–60 ° C) és a hordozó magas hőmérséklete, amelyet a nagy relatív sebességek és a a szárítási folyamat hajtóereje. Kétféle módon hajthatjuk végre ezt a folyamatot: a töltőanyagok szuszpenzióinak permetezése kötőanyag és szétesést elősegítő anyag hozzáadásával. A szilárd fázis mennyisége a szuszpenzióban 50-60% lehet.
A fluid ágyas granulálás (PS) lehetővé teszi a keverés, a granulálás, a szárítás és a porozás műveleteinek egyesítését egy készülékben. Ezért a PS-ben alkalmazott granulálási módszert egyre inkább használják a modern gyógyszeriparban. Az eljárás a poros összetevők szuszpendált rétegben történő összekeveréséből áll, majd granuláló folyadékkal történő nedvesítéssel folytatjuk a keverést. Ha fluidágyas ágy alakul ki, amikor a levegő felfelé emeli a szilárd részecskék rétegét, amely folyadékként kezd forrni. Az ágy fluidizált állapotban van. A fluidizációs állapotban a részecskékre ható erők egyensúlyban vannak. A fluid ágyban lévő részecskék annyira hatékonyan keverednek, hogy a hőmérséklet a fluid ágy teljes magasságában állandó marad. A fluidágyas berendezés általános kialakítása, amelyben a tablettakeverékeket összekeverik, granulálják és szárítják.
A pelleteket (mikrogömböket) többféle módon állítják elő: közvetlen pelletizálás, pelletizálás gördítéssel, pelletizálás fluidizált ágyban, pelletizálás rétegezéssel. A pelleteket (mikrogömböket) többféle módon állítják elő: közvetlen pelletizálás, pelletizálás gördítéssel, pelletizálás fluidizált ágyban, pelletizálás rétegezéssel. A közvetlen pelletizálás magában foglalja a pellet előállítását közvetlenül a porból, kötőanyaggal vagy oldószerrel. Ez egy meglehetősen gyors folyamat, melyben kis mennyiségű segédanyag szükséges. A kezdeti szakaszban a port összekeverik és megnedvesítik. Ezután szükség esetén oldószert vagy kötőanyagot adunk hozzá, amelyet a porrészecskékre permetezünk. Egy porréteget kör alakú mozgással hajtunk meg. Az ebből adódó ütközések és gyorsulások következtében agglomerátumok keletkeznek, amelyeket gördítünk, hogy megfelelő gömb alakú sűrű pelletteket kapjunk. A forgási sebesség közvetlen hatással van a pellet sűrűségére és méretére. Ezután a nedves pelleteket szárítják a fluidágyas ágyban. A közvetlen pelletálási eljárás előnye a kerek pellet előállítása, ...
Mikrogömbök készíthetők úgy is, hogy egy gyógyszeranyagot közömbös mikrogömbökre rétegeznek. Az rétegezési eljárás a gyógyszerréteg rétegeinek egymás utáni felvitele oldatból, szuszpenzióból vagy száraz porból a magjára. A magok kristályok vagy szemcsék lehetnek azonos anyagból, vagy inert részecskék. Ha egy oldatból vagy szuszpenzióból rétegeznek, a hatóanyag részecskéit feloldják vagy szuszpendálják egy folyadékban. A por rétegezésekor a kis folyadékmennyiség miatt nem alakul ki teljes oldódás, függetlenül attól, hogy az aktív komponens a folyadékban oldódik-e. Amikor a gyógyszert porral felhordják, a kötőanyag-oldatot először permetezik az inert sejtmagokra, majd a port felviszik. Egy réteget alkotó komponens hozzáadásával a réteg-réteg pellet képződést a kívánt értékre hajtják végre. Megfelelő rétegképző komponensek a por és kötőanyagok, szuszpenziók vagy oldatok. A pelletnek a forgórészben való mozgása miatt sűrű rétegeket alkalmaznak.
A pellet (mikrogömb) képződésének tanulmányozásához meg kell érteni a granulátum kialakulásának és növekedésének mechanizmusait. Néhány elmélet kísérleti adatokból származik, mások vizuális megfigyelésekből származnak. A hagyományos granulációt, mint a legszélesebb körben vizsgált és osztályozott mikroszféraképződés folyamatát, amelyet különféle eszközökkel hajtottak végre, három egymást követő szakaszra osztottuk: a magképződés szakaszára, az átmeneti szakaszra és a gömb növekedési szakaszára. A mikrogömbök képződésének és növekedési mechanizmusának tanulmányozására tett kísérletek alapján azonban a következő mikroszféra növekedési mechanizmusokat javasolták: magképződés, kötés, rétegződés és súrlódási anyagátadás.