Amikor a szilárd részecskéket mikrokapszulázza polimerizációval és polikondenzációval, a polimerizációs iniciátort előzőleg beoltják a kapszulázott anyag felületére.
A polimer láncok térhálósítását úgy végezzük, hogy speciális anyagokat vezetünk a rendszerbe, amelyek ioncserék eredményeként kötéseket képeznek két szomszédos lánc között. Ebben az esetben a folyamat a fázishatáron halad tovább. Térhálósító szerként hidrofil polimert és például alacsonyabb szénláncú aldehideket tartalmazó olaj a vízben rendszereket is alkalmazhatunk. Ebben az esetben a polimer és az aldehid kölcsönhatása a vizes fázisban folytatódik, amelynek eredményeként egy új fázis képződik, amely az olajcseppecséken lerakódik, mivel a magasabb szintű aldehidek feloldódnak a nem poláros fázisban..
A modern gyógyszergyártó folyamatosan fejleszti technológiákat bizonyos tulajdonságokkal rendelkező többkomponensű gyógyszerek előállítására, új technológiák elsajátítására, amelyek fő feladata a drogok biztonságának biztosítása és hatékonyságának növelése. A gyógyszerek tulajdonságainak ellenőrzésére az egyik legígéretesebb módszer a héjában történő kapszulázás. Érdemes hangsúlyozni, hogy a kapszulázási technológiák gazdag múlttal rendelkeznek, és széles körben használják nem csak a vegyipar-gyógyszeriparban, hanem a vegyiparban, az élelmiszeriparban, a mezõgazdaságban és más iparágakban is. Ebben a fejezetben az olvasó áttekintést nyújt a kapszulázási technológiákról, amelyek közül néhány felhasználható szilárd, dózisformák előállításához, mások pedig lágy, folyékony és gáznemű termékek előállításához. Kapszulázás (lat. Kapszula-dobozból) - egy szilárd test apró részecskéinek, aggregátumainak (granulátumának) vagy folyadékcseppjének a megkötése egy elég vékony héjban vagy egy mátrixban ...
Az extrudálással végzett mikrokapszulázás során egy vékony, viszkózus filmképző anyagból készült film alakul ki a felületén, kis átmérőjű lyukakkal, amelyeken a kapszulázott anyag sajtolódik. Az így képződött héjat ezután stabilizáljuk a készítményben szereplő monomerek lehűtésével vagy polimerizálásával. Az extrudálással végzett mikrokapszulázáshoz öntőkészülékeket is használnak, amelyek két koaxiálisan elrendezett, eltérő átmérőjű cső (egy pipe-in-pipe eszköz). A kapszulázott anyagot nyomás alatt a cső belső nyílásába vezetjük, a hüvely anyagát pedig a gyűrűbe.
A polimert és oldószert (mind szerves, mind vizes) tartalmazó kapszulázott anyag diszperziójának vagy emulziójának porlasztva szárításának eljárása az, hogy azokat hőhordozó gázáramba diszpergálják. Hő- és tömegátadás eredményeként az oldószert eltávolítják a rendszerből, és sűrű részecskék képződnek, amelyekben a kapszulázott anyag eloszlik a térfogatban, és nem koncentrálódik a kapszula magjában. A porlasztva szárításos kapszulázáshoz használt anyagok leggyakoribb csoportjai a szénhidrátok, ideértve a módosított és hidrolizált keményítőket, a cellulóz-származékokat, az ínyeket és a ciklodextrineket; fehérjék, beleértve a savófehérjéket, kazeint és zselatint; biopolimerek. A felhasznált héjanyag típusa nemcsak a kapszulázás hatékonyságát, hanem a termékrészecskék morfológiáját is befolyásolja.
6256
980301
